Olvasom, hogy konzervatív berkekben számos nőjogi szervezet azért nem támogatja az Isztambuli Egyezmény ratifikálását, mert az anyagot “a genderőrület” vad szele hatja át és fojtja meg, veszélybe sodorva ezzel a hagyományos értékeket, a család szentségét és a világ rendjét. Közben folyamatosan ülök le értelmes, intelligens, nyitott emberekkel beszélgetni, akik úgy vitatkoznak genderkérdésekben, hogy közben számos tévhit árnyékolja be világképüket. Írásom részben nekik szól, részben mindenkinek, akit érdekel a férfi és a nő közötti új egyensúly. A tévhit: Bárki is azt állítja, hogy nincs különbség férfi és nő között. A valóság: Természetesen nem csak a testi felépítésben van különbség a két nem között, hanem az agyműködés tekintetében is akadnak kimutatható, tudományosan bizonyított eltérések, amelyeket tagadhatunk ugyan, de csak magunkat tennénk ezzel nevetségessé. (Más kérdés, hogy az egyéniség és a szocializáció sok mindent felülír, olyan különbségek pedig nincsenek, amelyek az egyik nemet mosogatáscentrikussá tennék, a másikkal ellentétben.) A tévhit: A cél az volna, hogy semmiképp ne is legyen különbség férfi és nő között (lásd gendersemleges svéd óvodák), tehát egy uniformizált, arctalan, meddő világról szól ez az egész „genderőrület”. A valóság: A cél az, hogy senkinek le legyen hátránya társadalmi szinten azokból a különbségekből, amelyek a neméből fakadnak. A tévhit: A genderszemlélet üldözi [...]![]()
